A zene három természete – Zárszó
2025-08-17
A test történéseit a lélek érzékeli. Anyag anyaghoz ér ugyan, két matéria kölcsönhatásba lép egymással, amikor a testet fizikai behatás éri, de mindez elmerülne az örök feledésben, ha nem tudatosulna az egyén számára a lelke által és a lelkében. Lélek nélkül értelmetlen testről beszélni. E közhely mellé felállíthatunk egy másik állítást, ami hasonlóan közhelyes kellene legyen, ám úgy tűnik, mégsem az: a szellem megnyilatkozásait is a lélek fogja be és a lélek fogja fel. Bizonyos értelemben a lélek maga is a szellem megnyilatkozása (és a test?). A létezés tudatosulása két irányból, a szellem és a test felől fut össze a lélekben, így – csakis ebben az értelemben! – a lélek mind közül a legfontosabb. Mindezt nem csupán azért kellett itt, az írásunk végéhez közeledve tisztáznunk, mert az előző fejtegetésekből netalán úgy tűnhetett, mintha a lélek valamifajta alacsonyabb rendűsége hangsúlyozódott volna szembeállítva a szellemmel (ez már csak azért sem lehetett így, mert a szellemmel szembeállítani aligha lehetne bármit is, miközben persze a szellem keresésének fontosságát csupán e célt minden mással szembeállítva lehetett kellő súllyal érthetővé tenni). Jelen pillanatban a feladat sokkal inkább annak tudatosítása volna – ezt az előző fejezetben már érintettem – hogy a zene szellemi természetének 20. századi újra-keresésekor a lelki természetjegyek, elsősorban az érzelem kiiktatása nem, vagy önmagában nem vezetett eredményre.
A teljes írás letöltése
design:
