Vissza

Írások

Gyermeki alkotás, alkotó gyermekség

Szokás mondani, hogy az alkotóművészi lét sikere – itt természetesen a szellemi értelemben vett sikerre és nem az anyagi sikerre, elismertségre, érvényesülésre kell gondolni – azon múlik, hogy az alkotó képes-e megőrizni, vagy újraéleszteni gyermekségét. Ha ez a kijelentés közhely, akkor közhely jellege csak igazságának megvilágítása útján vehető el. Kertész Imre írja, hogy az művészet a teljes egzisztenciát érintő kérdés. Vagyis az alkotóművész a teljes egzisztenciáját veti be, teszi kockára. Ha nem így jár el, nem tarthat számot a művész megjelölésre.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


Blog 2015-2016

A honlap blogbejegyzései 2015 őszétől 2016 őszéig.

 

A Blog elindítása után több mint egy év telt el. Újra lehetne kezdeni az évkör változásainak megfigyelését, meglátni mindazt, ami nagyjából ugyanúgy alakul és azt, ami másképp alakul, mint előző évben. Minden év egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, de a látszólagos sokféleség végtelen lehetősége mögött a törvény azonos és egy. Teljes évkör leírására bizonyosan nem vállalkozom újból. Elképzelhető, hogy egy-egy – égi, vagy földi – eseményről írok majd, ha ez indokoltnak tűnik, most azonban inkább közzéteszem a mögöttünk álló esztendő kilenc bejegyzését.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


Flores audiable – Hallható virágok

A BMC könyvtárában 2015. február 21-én tartott előadás írott változata

 

Mi különbözteti meg a zenét a hangtól? Szinte önmagát tolja előtérbe a válasz: ha a hangot az értelmes ember valami általa elgondolt cél érdekében tudatosan felhasználja, zene születik. Azonnal előállnék két cáfolattal – melyek nem a válasz helytelenségére, csak hiányosságára világítanak rá: először is az értelmes ember a zörejt, zajt főleg a modern kor teátrális műfajaiban – úgymint színház, film – aláfestő hangokként bizonyos általa elgondolt célok érdekében tudatosan felhasználja, azok ettől mégsem válnak zenévé. Másodszor, ha a természetben körültekintünk, olyan jelenségeket veszünk észre, melyek nemcsak az értelmes embertől, de magától az embertől is függetlenek, mégis zeneként értékelhetők.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


Dufay: Nuper rosarum flores – az érthetetlen motetta

Dufay apollói művész, nem dionüszoszi – írja Brown. De milyen is az a kor, melyben Dufay impozáns motettája a Nuper rosarum flores születik? Vajon a 15. század Firenzéje apollói, vagy dionüszoszi? Tekintettel arra, hogy Európa érdeklődése az antik görög kultúra iránt nem ebben az időben lobban, föl, hanem jó pár száz – ha nem ezer – éve lángol, helytelen volna azt gondolni, hogy a humanizmus hajóját a hellenisztikus hagyomány felfedezésének fuvallata löki útjára.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


Kifütyülték a darabomat

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának Figaro című lapjának 2015 novemberi számában megjelent cikk.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


Hat magyar tánc – novella

Escher és Ligeti

Néha úgy tűnik, az idő hasonlóan működik, mint a folyó. Hoz valamit, amit egyszerre többen észrevesznek anélkül, hogy tudnának egymásról. Elérkezik az idő, fel kell fedezni, meg kell találni, rá kell jönni. Ahogy Cage mondja: „benne van a levegőben”. (Ligeti György és Jeney Zoltán például egyszerre „futnak össze” a Mandelbrot halmazokkal, és építik őket bele zenéjükbe anélkül, hogy tudnának egymás ilyen irányú érdeklődéséről.) Így volt „benne a levegőben” a három dimenziós hatást keltő, de csak két dimenzióban ábrázolható alakzatok felfedezése. Saját magát elsőnek gondolván alkotja meg Maurits Escher holland grafikus Up and down című képét 1947-ben, miután sűrű levelezést folytat Európa vezető matematikusaival. Később egy Penrose nevű matematikus publikálja 1958-ban „tribád” nevű, háromszögre emlékeztető alakzatát – állítólag Escher hatására.

 

filetype_pdfA teljes írás letöltése


galéria

Sándor László • Minden jog fenntartva • 2015

design: Gepárd Web-Art